És egyben az utolsó - Palya Bea estje

Íme, borsószemnyi gyermekem első tanítása: nem tudhatok mindent előre, még jobban át kell adnom magam az ismeretlen hatalmának. De azt sejtettem, hogy a kezdeti nehéz heteket öröm váltja majd fel bennem, és az örömet énekkel sokszorozni biztosan lesz kedvem.
…”és egyben az utolsó.” amikor beugrott a cím, kacarásztam magamban, mennyi játék van benne. Szülés előtt, amíg még egyben vagyok a babámmal, utoljára állok színpadra. Aztán rájöttem, hogy a jó játék soszor a leglényegesebbhez vezet. Itt is.

2012 augusztusában megjelenik Palya Bea Ezeregy szefárd éjszaka című lemeze, rajta a tavaszi szefárd koncerteken készült élő felvételekkel.

“Az én lelkem lakhelye mintha a mi magyar földünktől keletebbre-délebbre lenne. Balkáni, kis-ázsiait tájakra vágyom, ahol közel ring a tenger, fülemnek e népek hangszerei, hangszínei, énekei kedvesek igazán. Ha képzeletem odaröpít, mese indul bennem, úgy érzem magam, mint Seherezádé az Ezeregy éjszakában, az életemről, az életemért zengem a dalokat, szövöm a történeteket.

A szefárd zene a Spanyolországból menekült zsidóságé, akik a tizenötödik században keresztény üldözés elől menekültek, és a mai bolgár, török, görög, szíriai területeken találtak új hazát. Kavarogtak a dallamok, ritmusok, ősi rítusokat leíró szavak, létrejött egy kincses birodalom.
Engem beszippantott ez a birodalom, mégis, ez itt az én szefárd zeném, ezek a dalok az én személyes, szeszélyesen szefárd szerelmeim. Mi volna nyugtalan lelkemmel, ha nem vágyódhatna távoli tájakra, nem szárnyalhatna más nyelveken, más népek zenéjével… de az én legbelső meséim mégis magyar szavakon szólnak. A szefárd dallamok néha csak újabb alkalmat adtak saját dalok írására, a bennem lévő zene felébresztésére, és arra, hogy zenésztársaimmal a triózás mesterségébe, művészetébe még mélyebben ássunk.
Elvágyódással átszőtt otthonosság, magyar szövegekkel átszőtt ladino nyelvű dalok, saját dallamok, improvizációk, jóleső hangok, jóleső csendek… Szabadon hagytam magamat, magunkat ennek az anyagnak a kiforralásakor. Azt akartam, hogy éljen a zene, hogy hallgatóimat megérintse, kitüntetett rítus-időbe vigye, ahol örvendezhetünk azon, hogy milyen közel vagyunk egymáshoz, legyünk bár különb s különbfélék. A találkozás gazdagságot, új ötleteket hoz, csakúgy, ahogy a szefárd zenében a különféle népek találkozásakor kincsek születtek.
Azt is akartam, hogy induljon meg mindenkiben a saját meséje.
Az enyém is megindult. Csodálatos női életem új szakaszába vezettem magam e dalokkal. Az elérhetetlen szerelem után most az elérhetőről írok, esküvői áldást mondok, biztatok,  szeretek, altatok, de még több lágysággal és kerekséggel, mint eddig.  A testem most kettőnek ad otthont, kislányom a hasamban ringatózva hallgatózik, az is lehet, velem énekel. És alig győzöm kivárni, hogy néhány hét múlva az ő születésével magamat is anyává, magunkat családdá szülhessem.  
Azon is elgondolkodtam, vajon miért jártam be a fél világot, milyen vélt vagy valós ellenségtől menekültem én magam. Ám a hosszú út közben ezeregy birodalom lakosa lettem, és egyben haza is találtam, otthonra leltem a saját lelkemben.” / Palya Bea /

Egy és utolsó, kezdet és befejezés. Egy szakasz lezárul, de  elindulnak az új életek, a babámé, az anyaságomé, a családunké.
Szerteéneklem hát ennek a kezdetnek az örömét, és mindent, ami még benne van. Ünnepelek. A saját dalok mellé régóta imádott zenéimet szedtem elő Noától, Yasmin Levitől, Dulce Pontestől, aztán filmzenéket (Az élet szép, Vengo), a Kis-ázsiai, a dél-amerikai térség gyönyörű énekeit, fado-t és persze szefárdot. Sok szépet és jót, ami az új életekhez kell…” / Palya Bea /