Nagy korok - Nagy mesterek

Művészi és műfaji gazdagságban is állta az összehasonlítást társaival, termékenységben pedig felül is múlta azokat. A barokkot követő évszázadok aztán sajnálatosan a könyvtárak polcaira és a zeneiskolák termeibe száműzték darabjait. A XX. század közepén kibontakozó historikus előadói irányzat képviselői végül kutatni és játszani kezdték műveit, s talán mára elmondható, hegy Telemann művészete kezd megérdemelt helyére kerülni. Hatalmas életművéből is kiemelkedik zenekari szvitjeinek (korabeli kifejezéssel Suite-ouverture) sorozata, melyből a műjegyzék tanúsága szerint 114 (!) maradt fenn. Ezek között több is található, amelyekben különböző országok lakóit ábrázolta. Ezek egyike a B-dúr „Les Nations”  (Nemzetek) című francia szvit,  amely olyan tételeket is tartalmaz, mint a Les Turcs (törökök), Les Suisses  (svájciak) és Les Moscovites (oroszok). A műfaj a színpadi zenékből kiemelt táncok, karakterdarabok sorozatából jött létre, melyeket egy ún. francia típusú (lassú-gyors-lassú) nyitótétel vezet be.  A g-moll hangnemű „La Musette” melléknevű ciklus az előbbihez hasonlóan cembalo continuoval kísért vonósokra íródott, Címét hatodik tételéről kapta, mely a duda (La Musette) hangzását imitálja. Telemann szinte kifogyhatatlan volt zenei ötletekben, rajta kívül kevesen komponáltak ilyen sziporkázóan szellemes tételeket. A g-moll szvit kezdete természetesen a szinte kötelező francia nyitány,  a darab fináléja (Harlequinade) pedig egy bohócot idéz, miközben különböző táncok mellett nápolyi hangulattal és lengyel polonézzel is találkozunk.

Wolfgang Amadeus Mozart KV.386-os, zongorára és zenekarra komponált A-dúr koncertrondója eredetileg egyik zongoraversenyének alternatív zárótétele.  Komponálása 1782. október 19-re datálható. Ez a műfaj nem példa nélküli a zeneszerző életművében, Népszerű, D-dúr hangnemű (K.382) koncertrondója hasonló módon keletkezett. Az ún. „gáláns”, társalgási modorban komponált darab tömörsége ellenére sem kelt hiányérzetet, önállóan is remekül megállja helyét a koncertpódiumon, és a szólista számára is hálás feladatot jelent.

Joseph Haydn g-moll szimfóniája (Hob. I/83) a hat műből álló ún. párizsi ciklus második darabja, mely a köznyelvben „A tyúk” (franciául: La poule) néven ismert.  Komponálásának éve 1785,  kiadása két évvel később készült el a bécsi Artaria kiadónál. A darab alcíme az első tétel kotyogó melléktémájával hozható összefüggésbe, amely a hallgatóságot a sétáló tyúk fejének rángatózó mozgására emlékeztette. A szimfónia a hagyományoknak megfelelően négytételes, a szerző a vonósok mellett fuvolát, két-két oboát, fagottot és kürtöt alkalmaz. Haydn az 1760-70-es évekbeli „Sturm und Drang” korszakának érzelmileg erősen telített művei után ritkán tért vissza szimfóniái esetében a moll hangnemhez. Amikor  ezt mégis megtette – mint „A tyúk” szimfóniában – az eredmény Mozart hasonló hangnemű műveivel vetekszik („kis” és „nagy” g-moll szimfóniák). Haydn azonban az első tétel  viharosan drámai kezdését szellemesen ellenpontozta a dúr hangnemben „kotkodácsoló” melléktéma naiv humorával, amelyből a szimfónia becenevét kapta. Valójában ez egy olyan mű, amelyben mégis a dúr hangnem válik uralkodóvá, hiszen első tétele  G-dúrban ér véget. A kontrasztokkal teli  második tétel (Andante) Esz-dúrban szólal meg, míg a menüett talán egy kicsit németesebb a Haydn-nál szokásosnál. A szimfónia fináléja pedig nem más, mint egy vidám G-dúr hangnemű galopp.

Műsor:
Telemann: B-dúr szvit (TWV.55:B5) „Les Nations”
Telemann: g-moll szvit (TWV.55:g1) „La Musette”
Mozart: A-dúr koncertrondó KV 386.
Haydn: g-moll szimfónia („A tyúk”) No. 83.
 
Zongorán és csembalón közreműködik: Somogyi-Tóth Dániel

Közreműködik:
Kodály Filharmonikusok művészei

Vezényel: Bényi Tibor