Száz év magány

A Messiást meghallgatni mindig nagy élmény, de különösen akkor számít annak, ha olyan elhivatott muzsikusgárda szólaltatja meg Händel angol nemzeti klasszikussá vált művét, mint a korhű régizenei előadásmód nemzetközi élmezőnyének legendás német kiválósága, az immár negyvennégy éves múltra visszatekintő Akademie für Alte Musik Berlin és a világ egyik legjobb vegyeskara, a szintén berlini illetőségű, közvetlenül a II. világháború utáni években alapított RIAS Kammerchor.

Wagner könyörületről és megváltásról szóló filozófiai mélységű, transzcendens erejű operája, amely egy középkori lovagnak a Szent Grál felkutatásáért folytatott hősi zarándoklatát meséli el, François Girard ünnepelt rendezésében tér vissza. A The New York Times így írt a produkcióról: „gondolatgazdag és merész színrevitel, lenyűgöző vizualitással”.

Mozart csillapíthatatlanul szerelmes volt az életbe. Jöhetett minden, ami „bűnös”: bor, kártya, biliárd. Szenvedélye a zenei ornamentikákban is kifejeződött: burjánzó acciaccaturák, trillák, mások által nem próbált kadenciák, kromatikus futamok. De vágyakozásának legfőbb tárgyai mégiscsak a nők voltak. Remekművei közül nem egyet ajánlott kifejezetten egyik vagy másik szerelmének, akik örök életűvé váltak a hozzájuk írt koncert- és operaáriákban.