A gazda izgatottan várakozik háza küszöbén, mikor az felbukkan a horizonton. Az idegen, aki itt a várva várt vendég, nemcsak olyan valaki, akinek azt mondjuk, lépj be, pihenj meg otthonunkban. Igazából azt akarjuk, hogy „kerülj beljebb”, „gyere belém”, ne csak felém, hanem belém: szállj meg engem, foglalj helyet bennem, ami egyúttal azt is jelenti, hogy foglald el a helyemet, ne elégedj meg azzal, hogy csak belépsz az otthonomba.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2016. május 22. vasárnap, 15:00
Moliére: Tartuffe
Petri György és Vas István fordítása alapján
Molière Tartuffe-jében a vendég nemcsak megszáll vendéglátóinál, hanem egyúttal meg akarja szállni a ház életét. A gazda izgatottan várakozik háza küszöbén, mikor az felbukkan a horizonton. Az idegen, aki itt a várva várt vendég, nemcsak olyan valaki, akinek azt mondjuk, lépj be, pihenj meg otthonunkban. Igazából azt akarjuk, hogy „kerülj beljebb”, „gyere belém”, ne csak felém, hanem belém: szállj meg engem, foglalj helyet bennem, ami egyúttal azt is jelenti, hogy foglald el a helyemet, ne elégedj meg azzal, hogy csak belépsz az otthonomba. Orgon nem vak, látja, hogy átverik. Tartuffe is tudja a darab végén, hogy Elmira csapdába csalja – mégis belemegy!
Miért döntenek így? Érzik a végzetüket, érzik, mit nem szabadna tenniük, mégis megteszik. Megmagyarázhatatlan erő hajtja őket, hogy akarják beteljesíteni végzetüket, ahogy a gyertyaláng körül repdeső pillangó, aki végül a tűz martaléka lesz. Orgon megtalált valamit, amihez akkor is ragaszkodik, ha nevetségessé válik. Vendégét, mint megszabadítóját, és mint elpusztítóját is, úgy várja. Pedig a ház ura nem vak, legfeljebb csak azt kívánja. Végre megtalált valamit, amihez mindenáron ragaszkodik – a messiást, akire mindannyian vágyunk. Mert mi is arra vágyunk, hogy egy napon jöjjön valaki, valahonnan. Jöjjön, és változzon meg minden! Ragadjon ki megszokott életünkből, amiből kitörnénk, de már rég nincsen hozzá erőnk. Azután pedig lesz, ami lesz.
Vagy korhűbben ’après moi le déluge – utánam a vízözön’!
Hollós Gábor
Közreműködők:
Brestyánszki Bernadett – cselló
Brestyánszki Dína – hegedű,
Lengyel Zoltán – basszusgitár
Szokol Szilárd – dob
Ampovics Zsolt – gitár
A nyolcvanéves örökifjú Bereményi Géza a kortárs magyar irodalmi-kulturális szféra egyik legszínesebb egyénisége. Elsőrangú regényíró, klasszikussá lett filmek rendezője, és nem utolsósorban egyedülálló, az inspirációból soha ki nem fogyó dalszerző, dalszövegíró, akinek személyes színpadi jelenléte is élményszámba megy.
Takács Nikolas pályájának bármelyik pontját nézzük, a különleges zenei inspirációk és az önálló útkeresés legizgalmasabb kombinációit találjuk. 1986-ban Galántán született, zenészcsaládba, 10 évesen már megnyerte első tehetségkutatóját, amit aztán formális zenei képzés és önálló koncertek egész sora követett. Jazzt, soult és popot bátran vegyítő stílusa alapján bátran kijelenthető, hogy ő ma a könnyűzenei élet egyik legsokoldalúbb előadója.
Ismét előkerül a dobókocka és a stopperóra a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, ahol újabb zenei „összecsapás” veszi kezdetét: a hangszeres párbajok kapcsán Budapesten ma már nem feltétlenül Bachra és Marchandra, vagy Lisztre és Thalbergre gondolunk, hanem elsősorban a Müpa lebilincselő koncertsorozatára.
A Leonard Cohen-dalcímről elnevezett francia-brazil kamarazenei duó először lép fel Magyarországon – műfajokon átívelő repertoárjuk és intim, atmoszférikus hangzásviláguk pedig…
Történelmi fordulópontok, közös emlékezet, színpadi erő: a Hősök hajnala a magyar múlt sorsfordító pillanatait idézi meg a tánc és a…
Ripoff Raskolnikov neve fogalom a magyar blueséletben, dalszerző-énekesként több mint negyven éve alkot mélyen személyes, sallangmentes dalokat.
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
