Bieder József előadás után teszi a dolgát, pakol az üres színpadon, s fölnézve közönséggel, méghozzá telt házzal találja magát szembe. Először megriad, nem tudja, hogy oldja meg ezt a szokatlan, már-már szürreális helyzetet, végül megdicsőül. E hajdani segédszínész, ez az örök háttérember mesélni kezd az életéről, ami a színház, s a színházról, ami az élete.
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: 2025. Februar 17. Montag, 19:00
Eberhard Streul kellékes-revüje nyomán Parti Nagy Lajos írt magyar darabot egy színházi kellékes nagy pillanatából, színházi estéjéből.
Bieder József előadás után teszi a dolgát, pakol az üres színpadon, s fölnézve közönséggel, méghozzá telt házzal találja magát szembe. Először megriad, nem tudja, hogy oldja meg ezt a szokatlan, már-már szürreális helyzetet, végül megdicsőül. E hajdani segédszínész, ez az örök háttérember mesélni kezd az életéről, ami a színház, s a színházról, ami az élete. Tán nem az első, de alighanem utolsó „fellépésén" minden képességét, tapasztalatát és képzeletét mozgósítva elvarázsolja, elszórakoztatja mindazokat, akiket a nézőtéren lát. Az összes magánszám, az összes produkció természetesen róla szól. Róla szól a sírás, a nevetés, az egész este Kern András előadásában, Ilan Eldad – a Hat hét hat tánc és Az élet, mint olyan színpadra állítója – rendezésében.
A Vígszínház és az Orlai Produkciós Iroda közös előadása.
Bemutató a Pesti Színházban: 2008. szeptember 27.
Író: Eberhard Streul
A nyersfordítás készítője: Deres Péter
Magyar színpadra alkalmazta: Parti Nagy Lajos
Dramaturg: Radnóti Zsuzsa
Látványtervező: Iványi Árpád
A rendező munkatársa: Putnoki Ilona
Produkciós asszisztens: Fenyvesi Katalin
Rendező: Ilan Eldad
Producer: Orlai Tibor
Játssza: Kern András
A folyamatos túlterheltség, a nyugalom iránti reménytelen vágy és az ebből fakadó állandó feszültség mindannyiunk számára ismerős élmény – ám kevesen tudják olyan pontosan formába önteni mindezt, mint Gyuris Bence.
Műsor Dvořák: VII. (d-moll) szimfónia, op. 70 szünet Bartók: A kékszakállú herceg vára, op. 11, Sz. 48, BB 62
Nosferatu ismét köztünk jár: a vámpírtörténetek reneszánsza a vásznon és a színpadon nem véletlen, hiszen ma is a félelem, a vágy és a mulandóság kérdéseit sűrítik magukba.
„Elérkezett a vége (…), ahonnét nincsen tovább, vagyis van, de az már csak és kizárólag az úgynevezett szomorúlefelé…”
Ismét előkerül a dobókocka és a stopperóra a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, ahol újabb zenei „összecsapás” veszi kezdetét: a hangszeres…
Mi történik, ha Mozart operájának hőseit nem énekesek, hanem finoman megmunkált marionettfigurák jelenítik meg a színpadon? A Salzburgi Marionettszínház produkciója…
Posten im Warenkorb
insgesamt:
Die Zeitbegrenzung des Kaufvorgangs ist abgelaufen! Bitte stellen Sie Ihren Warenkorb erneut zusammen!
