Én és a kisöcsém

Vannak darabok, amik azért jók, mert jók. Pont. Eisemann Mihály és Szilágyi László “vidám társasutazása” a zenés műfaj egyik legkedvesebb és legszellemesebb klasszikus darabja lett. Remek humor, pimaszság, az ötletek tobzódása, miközben a szerzők elegáns iróniával fejet hajtanak a műfaj szigorú szabályai előtt. Mély emberismeret és csipetnyi irónia sejlik föl a bohózat mögül, mire kiderül, hogy ki kicsoda, és hogy “az a fiú valójában lány”! És egy kis adag bölcsesség is megtalálható: néha egyetlen tétova pillanaton áll vagy bukik a sorsunk. Szereplőink elcsúsznak a banánhéjon, de puhára esnek. És a darab végén könyörtelenül les rájuk a boldogság, a happy end.

"Én és a kisöcsém, fütyülünk a nőkre az idén!" – fogja énekelni rövidesen az egész város.