KUCÓ

A Recirquel új produkciója, a Paradisum az elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés mítoszát kutatja, ahol a kommunikáció eszköze a test, az egyetlen közös nyelv a mozdulat. Az idilli létezés teremtményei a körülöttük lüktető „életanyag” folyamatosan alakuló, örvénylő természeti erejéből bontakoznak ki, hogy a megtisztulás, születés, ébredés és rítus jelenetein át elérjék az anima mundit, a világ szellemét.

A Mészöly és Polcz levelezését tartalmazó kötet, A bilincs a szabadság legyen megjelenése a szerzők magánéletén túl irodalmi munkásságuk iránt is jelentős érdeklődést keltett, és nem túlzás azt állítani, hogy ez napjainkig tart. Irodalmi párosok közül többet is fel tudunk idézni, az erős érzelmi köteléken kívül azonban talán az ő vonatkozásukban fedezhető fel a legtöbb gondolkodásra késztető pont.

Már rég nem gondolhatunk Cécile McLorin Salvantra csupán úgy, mint a 2010-es Thelonious Monk Jazzénekversenyt megnyerő, ígéretes tehetségre. Mély érzelmeket és kifinomult gondolatokat közvetíteni képes, kifejező hangja, virtuóz improvizációi, bátor, kísérletező stílustársításai már egy újabb generáció számára jelentenek viszonyítási pontot.