Molly Sweeney

A film kicsinyke slágerválogatással indul. Öreg slágerek ezek, még akkor is, ha többségük máig sem enyészett el. Nosztalgia lenne? Vagy inkább a főszereplő bemutatása, aki egykor sikeres színésznő volt? Vagy szatirikus elem, amely tapintatlanul emlékeztet bennünket arra, hogy a történelem forgatagában kiknek is énekelgettek a mi díváink?

A Müpa nem kizárólag magyarokat tisztel meg az évad művésze elismerő címmel: külföldi muzsikus előtt is fejet hajtott már ily módon, elég az orosz zongoravirtuózt, Gyenyisz Macujevet említeni. A feltételek nyilvánvalók: egyfelől a kiválóság, másfelől a gyümölcsöző kapcsolat a Müpával. Mindkettő jellemzi a 41 éves Víkingur Ólafssont, akinek elmélyült és ihletett zongorázását többször is élvezhettük a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

Mozart csillapíthatatlanul szerelmes volt az életbe. Jöhetett minden, ami „bűnös”: bor, kártya, biliárd. Szenvedélye a zenei ornamentikákban is kifejeződött: burjánzó acciaccaturák, trillák, mások által nem próbált kadenciák, kromatikus futamok. De vágyakozásának legfőbb tárgyai mégiscsak a nők voltak. Remekművei közül nem egyet ajánlott kifejezetten egyik vagy másik szerelmének, akik örök életűvé váltak a hozzájuk írt koncert- és operaáriákban.