Palya Bea: NŐ

"Lett tizennégy új dal, lett egy új zenekar.

Merthogy lett egy új életem is. Megszületett a kislányom, és most óvatosan lépkedek ezen az ösvényen, amely egyszerre az anyáé, a szeretőé, az énekes-dalszerzőé… és a dalok lettek az útjelzőim, segítenek megtalálni, ki is vagyok én ebben az új szakaszban.

A zenei nyelv, amely e dalokat röpteti, kelet és nyugat közt folyton utazgatva születik. Ott van benne a magyar, bolgár, cigány, zsidó zenei hagyomány, az indiai és afrikai hallásélmények, de ott van benne az európai középkori muzsika, a jazz és más improvizált zenék is, meg az is, amit a nagy dalíró egyéniségektől tanultam. Zenésztársaim is hozták a maguk személyes zenei hagyományait. Kísérletezünk, mellkast ütünk, többszólamban énekelünk, mondókázunk, sustorgunk, kiabálunk, újra hangszerhez nyúlunk, játszunk, nevetünk, bandává zenéljük magunkat.

Szeretném, ha sokan hallgatnátok a számokat, szeretném, ha nem csak fotókról és interjúkból tudnátok rólam, hanem ismernétek a zenéimet. A népdalénekes megnevezést is szűkösnek érzem magamra, és ha már címke kell, az énekes-dalszerző sokkal inkább megmutatja, miben rejlik az én igazi erőm.

Megszülettek olyan dalok, mint a Hívlak téged, amelyben minden nőt egybeterelek, hogy segítsenek új és könnyebb életmesét írni, az anya-lánya összeolvadós szerelméről szóló Szavak nélküli, vagy az Emberállat, amely nőstény titkokat mesél el. De születtek olyan slágerek is, mint a Szabadon, ahol már nyoma sincs a régi keservnek, nincs más, csak szárnyalás.

Én ennek az öt delejes férfinek a támaszától csak még teljesebb nővé váltam. És talán a dalok mellékhatása az is, hogy egy kicsivel jobban értem magam, meg a másik nemet. Az én életem rengeteget változott a daloktól, és izgatottan várom, vajon a tiétek fog-e."

A zenekar tagja
Palya Bea: ének, sansula
Bodóczki Ernő: nagybőgő
Gerzson János: oud, buzuki, kalimba, furulya
Mogyoró Kornél: ütőhangszerek
Szokolay Dongó Balázs: furulya, szaxofon, duda, kaval
Ifj. Tóth István: gitár