Pinokkió

A film kicsinyke slágerválogatással indul. Öreg slágerek ezek, még akkor is, ha többségük máig sem enyészett el. Nosztalgia lenne? Vagy inkább a főszereplő bemutatása, aki egykor sikeres színésznő volt? Vagy szatirikus elem, amely tapintatlanul emlékeztet bennünket arra, hogy a történelem forgatagában kiknek is énekelgettek a mi díváink?

Mozart csillapíthatatlanul szerelmes volt az életbe. Jöhetett minden, ami „bűnös”: bor, kártya, biliárd. Szenvedélye a zenei ornamentikákban is kifejeződött: burjánzó acciaccaturák, trillák, mások által nem próbált kadenciák, kromatikus futamok. De vágyakozásának legfőbb tárgyai mégiscsak a nők voltak. Remekművei közül nem egyet ajánlott kifejezetten egyik vagy másik szerelmének, akik örök életűvé váltak a hozzájuk írt koncert- és operaáriákban.

A francia szakrális zene két remekműve a 19. század végéről: Gabriel Fauré bájos szépségű Requiemje és az idős Charles Gounod Clovis-, azaz Klodvig-miséje alkotja e koncerttermi ünnep programját, és az utóbbi alkotás tételei között a közönség megismerkedhet az egyházzene gallikán vonulatának négy további gyöngyszemével, Alexandre Guilmant, Louis Aubert, Camille Saint-Saëns és Théodore Dubois egy-egy kompozíciójával is.